Legalábbis a kissé k-paxes végtől egyesek tuti elgondolkodnak az öngyilkosságtól. Rögtön a végétől indítok, így Chris Nolan egyik régi filmje, a Memento alapján kezdem az elemzésemet, de inkább rögtön visszatérek az elejére, hiszen valószínűleg hamar eltévednék a saját labirintusomban. De a bevezető nem lehet ilyen rövid, és engem úgy tanítottak, hogy nagyjából előre összegeznem kell, hogy mit fogok tenni a tárgyalásomban. Nos, az év eddigi legjobb filmjét fogom ajnározni, és Nolan pápává választását szorgalmazni. Vagy elnökké. Vagy csak Bill Gates vagyonát adományoznám neki, hogy még sok ilyen kerülhessen ki a karmai közül.

Annak idején fekete ló volt az Eredet. Tudtuk, hogy Nolan milyen ütemben adja ki a filmjeit, és amikor A sötét lovag premierje előtt nem sokkal felkerült az IMDB-re ez a cím, valamint a megjelenés, sokan csalódtunk, hogy nem láthatjuk viszont Batmant már ebben az évtizedben. De aztán már úgy voltunk vele ugyebár, hogy "oké, ezt még kibírjuk, talán meg is nézzük", majd jött az első előzetes, és azt hiszem, ekkor vált az Eredet a legjobban várt filmmé az én szememben. Jobbkor nem is jöhetett volna, hiszen az idei év akciószutykai után ránk fért már egy igazán megkapó thriller, ami egyetlen poént sem lő le a tizedik percben, több szálat is fenntartva arra az esetre, ha valaki rájönne a turpisságra.

Olyan színészekre volt szükség, akiknek igazán nincs szükségük nagy játékra (mégiscsak akciófilm), de amit tudnak, azt itt is hozzák. így a főszereplők javarésze már volt valamilyen kapcsolatban Oscar bácsival, még ha markában nem is tarthatta. Leo már bizonyította képességeit, még ha sokunknak nehéz is ezt beismerni, és ő már képes arra, hogy elvigyen a hátán egy ilyen filmet. A casting tehát tökéletes, megvannak a megfelelő karakterek, van humoros szereplő is, de a végeredmény nem lett túl fűszeres, még a mosolytalan emberek számára is fogyasztható.

A történetmesélés új dimenziójába lépünk azáltal, hogy a film 80%-ának (vagy lehet, hogy több?) színtere valakinek az álma. Így nem lineális, nem keretes, nem fordított időrendi szerkesztettségről beszélünk, hanem rétegesről. Egyszerre történik 4 dolog, de csak az egyikről szerzünk tudomást igazán mindig, de a felsőbb rétegnek kihatása van az alatta lévőre. Az alapszituáció nagyon hálás, hiszen valószínűleg mindenkit érdekelni fog az, mi játszódik le a fejünkben alvás közben, egészen addig, amíg a tudomány választ nem ad a kérdésre. Majd akkor ki lehet nevetni Nolant, de addig...

A körítés végre letisztult, nagyon látványos, de abszolút hihető, és még egyedi is. Hans Zimmer pedig végre megmutatja igazi képességét, és zenei téren pótolja az elmaradásait (amik Nolan előző filmjeinél adódtak). Értsük ezalatt, hogy a zene most nem 10/8, hanem 10/10.

Az utolsó másodpercig kivárás a legrégibb feszültségfokozó eszköz a filmes szakmában, de itt nem egy közönséges "piros vagy kék drót"-effektussal van dolgunk. A történet vége azért valószínűsíthető, de azon dolgokban, amelyek közben derülnek ki, azokban azért van csavar rendesen. És itt egy érzelmi szál, aminek tényleg van értelme, sőt, viszi magával a történetet, bár ez mindig is jellemző volt a rendező úrra.

Nem tudom, hányszor teszem még tiszteletem a moziban idén, de sok dolgot megtanutlam az idők során. Az olyan szennyeket, mint a Transformers jobb letölteni akár mozis minőségben, hisz nem érik meg a pénzüket, és egy normális filmes kritika írásához az is elég. Hogy ez a film lesz-e a 2010 utáni akciófilmek eredete, azt kétlem, de nem is kell, hogy az legyen, hiszen minél tovább tart a rossz, annál jobb a katarzis. Itt pedig katarzis van. Életemben először éltem át mozis tapsot. Egyszerűen kitört az emberekből.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.