Nézzünk kicsit körbe a tavalyi filmek palettáján! Azt hiszem, hogy a Vasember egy kitűnő felvezetés mindehhez.

Számomra 2008 legjobb 3 filmje között kap helyet. Vagyis első nekifutásra. Jobban mondva 2008-ból 3 film maradt meg nekem igazán, és azok közül még ez a "leggyengébb". És azért is furcsa az egész, mert ezelőtt az év előtt gyakran hangzott el a "Ki az a Robert Downey Jr?" kérdés, amire lehet, hogy első nekifutásra én sem tudtam volna válaszolni. Ez egy szép visszatérés, ugyanis tavaly két igen nagy sikerű filmben is szerepet kapott, jelen tárgyunk mellett ugyanis az egész évi no2. Trópusi viharban Oscar-jelölésig vitte (nem is érdemtelenül).

Marvel vagy DC? DC. Nálam elég egyértelmű, bár igazán én is csak Batmant és Supermant ismerem közülük, igaz, nemrég megismertem a Zöld Lámpás eredettörténetét is, és ő is továbberősíti a DC-fölényemet. A Marvelről nekem eddig a Pókember-sorozat maradt meg, amiről szerintem kár is beszélni. Kb ugyanaz volt a sorsa, mint az X-Mennek, amit még így is egy fokkal erősebbnek érzek, de a 3. részben már úgy repdestek az erőltetett poénok és a közhelyes, nyálas jelenetek, hogy azt hittem, menten jéghegynek ütközök. Pedig egy fia DiCaprio nem szerepelt egyikben sem, bár Tobey Maguire sem akármi... pfujj

Itt aztán egy Marvel-adaptáció, és hirtelen megszólalt valami. Mármint ahogy elkezdődött a film, egy AC/DC riff hangzott fel, méghozzá abból a 2 AC/DC-számból az egyik, amelyiket szeretek is. Már a nyitójelenetben teljes képet kapunk Tony Stark jelleméből, megtudjuk, milyen kőgazdag, ugyanakkor mennyire laza és nyitott. Az első negyed órában csak úgy repkednek a remek színészek, RDJR után ugyanis Terrence Howard, Jeff Bridges és Gwyneth Paltrow is tiszteletét teszi, mint utóbb kiderül, nem is kis szerep miatt.

Sokan hasonlították a filmet a Batman: Kezdődik!-hez, ami szintúgy nem véletlen, hiszen igen sokára láthatjuk meg Vasembert, és még akkor sem látjuk igazán. Sokkal inkább a főhős ábrázolásán van a hangsúly, és Tony Stark váratlan emberszeretete mutatkozik meg a terroristák barlangjában. A kötelező áldozatot is letudjuk igen hamar, hogy Hollywood elvárásainak is megfelelő akciófilm legyen.

Ezzel meg is kezdődik a film második fele, Vasember tulajdonképpeni kialakítása. Azért ne feledjük, hogy a magyar szinkron miatt lemaradunk egy újabb színésznagyság, nevezett Paul Bettany közreműködéséről, de ezzel nem Szabó-Sípos Barnabás érdemeiből vettem le, csak mondtam, hogy Bettany is része a filmnek. Amúgy a magyar szinkron Fekete Ernővel, Sörös Sándorral, Király Attilával ismét telitalálat lett.

A látvány nem kutya, és egy deka hullám nincs a CGI-tengerben, olyan simára csiszolt az egész film látványvilága. Nagyjából ezzel is akarták eladni a filmet, ha már a közhelyes mondanivalóval (nem szabad fegyverekkel játszani, hm, lehet, hogy a Fegyvernepper kicsit jobban átjárta ezt a témát) nem tud újat mutatni, de a színészi játékok feljebb tornásszák a filmet egyszerű akciómúvinál. Hű adaptáció, bár tudjuk, hogy lehet ennél sokkal inkább képregényessé tenni valamit (Sin City), de így is megjelenésekor talán a legjobb képregény-adaptáció volt. Pár hónapig...

8/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.