Szóval magyar szinkron... korábban már előre bocsátottam, hogy lesz egy ilyen bejegyzés, hiszen számomra ez egy igen kényes pont. Nem tudom, miért lett az, és hogy miért gondolom azt, amit gondolok, de akkor is, azzal, hogy egyre több filmes fórumot nézek, egyre jobban nyílik ki a bicska a zsebemben attól a szintű sznobságtól, ami történik.

Kijön egy amerikai film szinkronosan. Fórum témája ez a film, és a hozzászólások szerintem közel 50%-a ejt szót a szinkronról, ebből 0% pozitív. Tényleg ennyiszer le kell írnunk, hogy szar? Vagy tovább menni, ettől nézhetetlen lesz a film, mindent elront, undorító, megvetendő. Hiszen tényleg az, ismerjük be, gusztustalan, hogy magyar nyelven mennek filmek, holott mehetnének az eredeti nyelvükön. Nem igaz? Hát, persze, hogy nem! És miért? Azért, mert a magyar szinkron egyáltalán nincs olyan pocsék helyzetben, mint amilyennek lefestik egy páran, és a túlzott amerikanizmus öltött már olyan méreteket, hogy egy természetes ösztön alakult ki a popcornon nevelkedett, angolul tanuló ifjúság eszméjében, mégpedig az, hogy egy amerikai film addig jó, amíg egy magyar nem teszi rá a kezét.

Itt pusztán orgánumokról beszélünk, és arról, hogy egy adott szinkronhang mennyire el tudja rontani az adott színész játékát. Vagy fordítási problémák adódnak, és a poénok vesznek el, ugye? A magyar szinkronnak bizony megvan az a szégyenfoltja, hogy nem tökéletes. Mint ilyen, emberi alkotás, és ha azt vesszük, egyik film sem tökéletes, tehát egy adott szinkron nem is tud rontani rajta. Ami néha előfordul, az az, hogy egy szinkronszínész túljátssza a szerepét (ld Háda János->A sötét lovag), vagy elrugaszkodik túlságosan az adott karaktertől. De ez biztos rossz? Tudunk olyan példát mondani, ahol a szinkron hozzáad a filmélményhez? Tudunk, hát! Az utóbbi évek egyik legzseniálisabb szinkronteljesítménye ahhoz a Fekete Ernőhöz fűzhető, aki nem feltétlen találta meg a legjobb Batman-hangot, ugyanakkor Robert Downey Jr. műfeka Kirk Lazarusa a Trópusi viharban csakugyan lenyűgöző. Ez az a film, ami azt hiszem, képes lenne megtámadni a szinkronról kialakult negatív képet, de sajnos az automatizmus már túlságosan kinőtte magát, és bizonyos emberek már a fáradtságot sem veszik, hogy esetleg egy szinkront próbáljanak meg objektívebben értékelni. Ez ott kezdődik, hogy meg kell nézni egy-egy filmet magyarul is, vagy csak szimplán élvezni azt, amit tényleg lehet, ha netalán a mozi nem ad lehetőséget a nyelv kiválasztására, és az ember fia kénytelen a saját anyanyelvén tájékozódni a cselekmény alakulásáról.

Fölösleges lenne itt neveket felsorolni, hiszen a magyar szinronizálók jó százaléka soha nem végez silány munkát. Itt is vannak A-, B-, esetleg C-kategóriás színészek, akiket jól meg lehet különböztetni, és nem mindegy, melyiküket alkalmazzák az A-, B- és C-kategóriás filmekben. És vannak életre szóló párosítások, hiszen valószínűleg kevesen tudják elképzelni Jim Carreyt más hanggal, mint Kerekes József, vagy itt az Adam Sandler-Csőre Gábor duó, ha az utcán találkoznánk ezen neves amerikai színészekkel, meglepődnénk az eredeti hangukon. Hiszen nem ehhez vagyunk szokva. A DVD-k, és ezzel együtt a választható nyelvek elterjedésével kaptunk egyre több hangot, már nem csak ugyanazzal a közel 100 hanggal találkozunk, akiket már megszoktunk. Ez vitt rá sokakat arra, hogy megutálják azt, amit egyáltalán nem kell utálni, hiszen ezek a derék férfiak és nők nem politikusok, mint ilyen, minőséget adnak ki a kezükből akkor, amikor pénzt kapnak valamiért. Aki pedig nem szereti mégsem a szinkron adta lehetőségeket, az teheti ezt sokkal kulturáltabban, és nem minden tagmondatban kiemelve véleményét. Mire jó a sok negatívum? A szinkron ma már nincs ránk erőltetve, csupán egy opció. Van, akiknek szüksége van rá, és van, aki egyszerűen csak szereti ezt a lehetőséget. Mint én.

Béke!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.