Tegyük fel, hogy kapsz egy bizonyos összeget, hogy forgass belőle. Veszel belőle egy nagy világsztárt, egy igazi, Oscar-díjas, A-kategóriás színészt, a többit pedig beleölöd a látványba. Alex Proyas rendező egyszer már gazdálkodhatott sok pénzből, az Én, a robot esetén, akkor is vitt magával egy sztárt. Akkor Will Smith, most Nicholas Cage hozta a színésziskola felvételijéhez nem elegendő, közhelyes, kiszámítható teljesítményét. Mellette pedig a mellékszereplők... Cage fiát egy amerikai gyerekszínészgyárból kikerült, aksival tölthető srác játssza, két arcot tud üzembiztosan váltogatni, és emellett bármely más 10 körüli gyereknek megfelelő suttogó hangot biztosítani. Van egy kiscsaj, detto. Meg annak az anyja, nevezett Rose Byrne. Látszik az arcán, hogy tehetséges, de Nickről is tudjuk, hogy jó színész... és akkor többet nem is mondok. Meg persze elengedhetetlen az idős néni, akihez Cage karaktere bemegy az írás miatt. Khm... nos, említettem a gyerekszínészgyárat. Valami hasonlóból került ki ő is, komolyan, minden idős nőt ugyanúgy kell ábrázolni az összes filmben?

Az alapszituáció izgalmas. Kapsz egy 50 évvel ezelőtt készített írást, amin rajta van minden katasztrófa az azóta eltelt időről. És még három, ami nem következett be. Három, a mesebeli hármas szám. Persze az elsőt nem tudod megakadályozni, de tanulsz belőle, elhivatott leszel, a másodiknál már magad is elhiszed, hogy tehetsz valamit, a harmadik meg... na jó, az mondjuk picit poén benne.

A tavalyi év nagy sci-fije az Amikor megállt a Föld c. alkotás volt, amit a Képlet örökölt tőle, az a bántóan szájbarágó stílus. De tényleg, ennyire hülyék nem vagyunk, azért hagyhattak volna valamit ránk is, hogy kitaláljuk. Vagy ha hagytak, azt mi, nézők kitaláltuk már az első fél órában, míg a diplomás asztrofizikus főszereplő csak nagy nehézségek árán tudja kiszámolni, hogy mennyi 2+2.

Elkezdődik a film valahol, és befejeződik valahol egészen máshol. Olyannyira máshol, hogy 120 perc után már nem is érted igazán, hogy indulhatott ki onnan a film, ahonnan kiindult. Teljesen más szemszögből mutat be a film egy izgalmas témát, mint amiből indokolt lenne, bár akkor gyakorlatilag egy feldolgozásfilmről beszélhetnénk, de azt nem árulom el, melyik múvira hajaz. Így csak logikátlan lesz.

Misztikus filmként kezdődik, ami átcsap thrillerbe, néhol még horrorba is (suttogó emberek, akik megjelennek mindenhol ugye). Majd lesz belőle katasztrófafilm, végül pedig egyy CGI-orgiával megtámogatott sci-fi. Sőt, az utolsó fél percben még művészfilm is akar lenni szerencsétlen, igen kevés sikerrel.

Pár szó a pozitívumokról. Akármennyire logikáltan, kiszámítható, a feszültség ott lóg, hiszen nem tudod, miről is szól az utolsó jóslat. Ez tartja a filmet, téged pedig ébren, majd miután ez a feszültség feloldódik azzal, hogy kiderül, mi is a végső titok, már csak pár 10 percet kell ébrenmaradnod a végén látható CGI-tüzijátékra, ami még hollywoodi szinten is elég profi munka lett, bár erős ctrl+c, ctrl+v érzésem akadt a már fent említett Amikor megállt a Föld c. film miatt. Pöppet hasonló volt ott is a vizuális ábrázolás. De mindegy, fogadjuk el, hogy most ez a sci-fi trend.

És ha már sci-fi, akkor kezeljük is így a filmet, mert így lehet a legtöbb pontot adni rá. Tavalyelőtt volt a Napfény. Az egy jó kis film volt, erős 7/10-et érdemelt, a tavalyi Amikor megállt a Föld is tetszett elsőre, de második nézés után már csak 6-ot kaphat. És az igazság az, hogy az jobban tetszett, mint ez.

5/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.