Az, hogy hányféle stílus keveredik ebben a kereken 3 órában, az megbecsülhetetlen, és mégis jó film sül ki belőle. A trailer már igen magas elvárásokat állított bennem, és szinte egyáltalán nem kellett csalódnom, hiszen egy olyan magával ragadó, merész történetet toltak az arcomba, hogy csak bámultam magam elé.

Nem ismertem az eredeti képregényt, csak annyit tudtam róla, hogy a DC karolta fel. Amikor először láttam az előzetest, komolyan egy Justice League-filmet vártam, köszönhetően az erősen Batmanre hajazó Nite Owl nevű szereplőnek, meg a képregényes beütésnek. De nem, ez valami más, a világ mégcsak nem is fiktív, csak egy kicsit alternatív. 1985 pedig csak egy évvel van Orwell disztópiája után, bár ez a világ nem jövőt mutat, és nem is falanszterben ábrázol. Ugyanakkor van egy utálatos Nixon, aki nagyon is létező történelmi személy, itt pedig nem a legjobb színben van feltüntetve.

A háttér: valamikor a '40-es években, amikor az álarcos bűnözők elszaporodtak, álarcos igazságtevők döntöttek úgy, hogy felveszik ellenük a harcot. Ez olyannyira jól sikerült, hogy az Egyesült Államok kultikus figuráivá váltak, sőt, a vietnámi háborúban is részt vettek. Ám, miután a rendőrök sztrájkba léptek, egy törvény hatására fel kellett hagyniuk a szuperhősködéssel, és normális életet voltak kénytelenek élni. A bonyodalom forrása egy korábbi szuperhős meggyilkolása, ami miatt egy volt társa megpróbálja újra gatyába rázni a régi csapatot.

Tulajdonképpeni főhős nincs, a komplett csapatot mutatja be a film, minden főbb karakter kap egy kis visszaemlékezést, hogyan is vált azzá, ami. Persze idővel fel lehet állítani egy rangot, hogy ki is a legerősebb, de ez felesleges, hiszen csak a végén nyer értelmet. A történet rendkívül magával ragadó, és csak nagyon lassan bontakozik ki, hogy voltaképp ki is lesz a legnagyobb jelentőséggel bíró szerzet. Azonban mindenkire hat valaki, ezáltal az összes karakter fontossá válik az idő múlásával.

"A 300 látnoki erejű rendezőjétől". Nem kell 300-szintű grafikára számítani, kicsit más jellegű ez a mostani. De megkockáztatom, 2009 leglátványosabb filmje eddig, nem elég a CGI-orgia, itt minden apró részletre odafigyeltek, és hihetetlen hangulatot áraszt az egész látványvilág. Semmi nem túl sok, és mindenki, aki a látványért dolgozott, dicséretet érdemel a programozóktól a jelmeztervezőkig.

Poénok is vannak a filmben, akár erőltetettek is lehetnének, de én nem érzem annak őket. Egy pillanatra nem csap át az egész vígjátékká, inkább néhol a régi krimik hangulatát idéző légkör van jelen, persze bővelkedik a film sci-fi elemekkel is, amellett, hogy elsősorban akciómúviról van szó.

Nem csak a történet, az ábrázolás merész, hanem a végkifejlet is, bár erre rászokott Hollywood az utóbbi években. A karakterek totális félreismerésének szándéka nem olyan erős, mint teszem azt, az Angyalok és Démonokban, de csattanó így is lesz szép számmal.

Összegezve: az idei év eddig legjobb filmje, egy valódi modern mestermunka klasszikus elemekkel és egyedi hangulattal. Valahogy ilyennek kell lennie egy képregény-adaptációnak.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.