Jó, a Titanicot felejtsük el! Van, kinek nehezebb, van kinek könnyebb elvonatkoztatni tőle, hogy milyen elvárásokhoz van kötve James Cameron. Nálam sokkal nagyobb alap a Terminator, mint a nyáltengeren úszkáló Titanic, de mégis onnantól számít Cameron legendásnak. De tizeniksz év nagyon sok idő... túl sok. Itt valami nagyon komoly visszavonulás történt, valami nagyon komoly dolognak kell tehát következnie. És az előzetes számok is ezt tükrözik: a valaha készült legdrágább film, minden egyes jelenet 3D-s, kapunk egy új univerzumot, a film pedig majd nyilván néhány jelölést. Már csak az a kérdés, megérdemli-e, ami ismerve a Titanic sikersztoriját nem elhanyagolható tényező.

Valami olyasmit igért nekünk a rendező úr, amilyen még soha nem volt... trükkös, csavaros sztorira, elképesztő ötletekre számítottam nagyon sokáig. És az egész filmre az jellemző, ami ezen dolgokra is... meg is kapom, és nem is. Ha negatívumot kell kiemelnem, azt minden egyes pont alatt megtehetem, hiszen semmi nem tökéletes, ám míg egyes filmeknél ez nem számít, itt nagyon szembeötlő.

De ugyanúgy találunk pozitívumokat is. Kezdjük rögtön az univerzummal. Elképesztő részletgazdagság, ráadásul hűen visszaad egy igenis elképzelhető világot, benne olyan természeti csodákkal, mint a Hallelujah-hegység. Ezek megvalósítása, képernyőre kerülése bizony igen hosszadalmas folyamat lehetett, hiszen egy olyan teret kapunk, amiről az ember el is hinné, hogy valóban létezik. De itt is kiütközik az, ami az egész film alatt: az egész olyan Föld- és emberszagú. Ha csak az őslakosokat, a helyi intelligens fajt, azaz a na'avikat nézzük... ennél emberszabásúbbak már nem is lehetnének. És akkor megint vissza a pozitívumokhoz: igen ám, olyasmik, mint mi, de mégis nagyban különböznek, fantasztikus ötlet az a plusz testrész, amivel kapcsolatba lépnek a természettel. Na de a növényzet... nem elnagyolt picit, nem rajzfilmes? De igen, de mégis beleillik ebbe a színes világba. Szóval minden rosszban van valami jó, és fordítva.

Történet: az egyedisége megvan, pláne, ha elhisszük, hogy az alapkoncepció még a Mátrix előtt le lett ültetve. De csak maga a koncepció olyan, amire elismerően lehet csettinteni. Innentől ugyanis a bekövetkező cselekményekre nagyon kis odds-szal lehetne csak fogadni. Minden pontosan kiszámítható, amit várnánk egy hétköznapi filmtől, az mind be is következik. Mondanivaló... hát persze, hogy van, de mire megyünk vele? 2 és fél órás Greenpeace-reklámnak is megteszi, de mégse keressük ezt a funkcióját a dolognak, hiszen mégiscsak egy távoli jövőről van szó.

Csomagolás: hihetetlen, de itt sem 100%-os a mutató. Persze, mindenki menjen, nézze meg 3D-ben, hiszen olyan magasfokú szórakoztatást kap, mint eddig soha. Tényleg elképesztő az a látvány, ami megjelenik a szemüvegen keresztül. Aztán mindenki nézze meg otthon is. Na és itt a bibi. Bár a mai PC-játékok grafikája is a hűdefasza kategóriába sorolható, mégis meg lehet különböztetni a valóságot a mesterségestől. És az élőlényeken, elsősorban az állatokon és a na'avikon bizony meglátszik a renderelés. A hangok épp a helyükön vannak, és a zene sem ad maradandó élményt, de összességében mégis az audio-vizuális megvalósítás a film legnagyobb erénye.

Casting: Hollywoodnak új Ben Affleckje van. Sam Worthington egy év alatt két blockbusterrel bekerült az A-kategóriás sztárok közé. És ha valaki, ő meg is érdemli. Nagyszerű színész, aki lehet, hogy soha nem fog Oscart kapni, de mégis el tudja adni azt, akit alakít. A főszereplő Jake Sully tragédiája, öröme, ráébredése a dolgokra, ezek mind leolvashatóak Sam arcáról, és ezért le a kalappal! Sigourney Weaver hozza a tőle elvárhatót, Stephen Lang viszont olyan közhelyes főgonosz, amilyet már nagyon sokat láttunk. Bár a karakterben nem is volt igazán több, de ez tényleg egy igazi minimalista alakítás volt. Az erőltetett poénok sem tesznek jót igazán a színészek megítélésének, a többi szereplő alakítása is éppen csak hozza a kívánt szintet.

A tengerészgyalogos visszakapta lábait, az emberek elnyerik méltó büntetésüket, a na'avik pedig büszkék lehetnek magukra. És mi is jól jártunk. Többször nézős filmet sikerült kihoznia Mr Cameronnak egy olyan alapanyagból, amit ennél kisebb költségvetéssel csak B-kategóriás sci-finek lehetett volna eladni. Így viszont A-kategóriás látványorgia lett, szerethető történettel, ha úgy tetszik, egy szép mesével. De aki 2009-ben sci-fire gerjedt, az a District 9-t nézte meg. Utólag már senki nem nevezte Warcraft-movienak az Avatart, és ez valóban csak az első trailerek rémületeként marad meg bennünk. Több ez a film annál, de kevesebb talán, mint amit elvártunk tőle.

7/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.