Hónapokig tartó reklámhadjárat előzte meg Ben Stiller eddigi legösszetettebb munkáját, alaposan be volt harangozva a film, ami végre újat akart mutatni. "Én egy csávó vagyok, aki egy másik csávót játszik, aki egy másik csávót játszik." Így jellemzi a film egyetlen Oscar-jelölése saját karakterét. És csakugyan erről van szó. A színészek ugyanis színészeket játszanak, de mint ilyen, kénytelenek sajátmagukból egy kicsit kevesebbet adni, hogy az eljátszott szerep ne nője túl a saját tehetségüket... na igen, ezért zavaros az egész, ezért bonyolult az egészet elfogadni, csakhogy sikerült olyan színészeket találni, akik hűen merik kiparodizálni saját hivatásukat.

Voltaképp a filmben forgatott film 5 főbb szereplővel operál, ebből három elismert színész. Három különböző karakter, Ben Stillernek jutott az akciósztár, akinek valami okból eddig "Oscar bácsi nem gyütt", Downeynak a már 5 aranyszobrot hazavivő drámai színészóriás, míg Jack Blacknek a heroinfüggő komédiás, aki igazán csak a fingáshoz ért.

A felütés nem nevezhető megszokottnak: egy csoport színész gerillastílusban próbál leforgatni egy filmet, miután sztárallűrjeiknek hála az elsőfilmes rendező nem bír velük. Neki nem sok szerep jut, miután aknára lép, és életét veszti, ez egyben a bonyodalom is, ugyanis ettől a ponttól kezd kiütni az egyes karakterek közti különbség. A Stiller alakította Tugg Speedman mindenáron le szeretné forgatni a filmet, amitől azt várja, hogy visszalövi az A-kategóriás sztárok világába, míg a többiek Kirk Lazarus (Downey) vezetésével tudják, hogy az életükért harcolnak.

Ne feledkezzünk meg a háttérről sem, ugyanis mellékszerepben olyan sztárok parádéznak, mint Nick Nolte, Matthew McCoughney vagy épp Tom Cruise. Mindenki hozza a tőle elvárható színvonalat, mindez rengeteg, de rengeteg humorral! A fő poénforrás természetesen Robert Downey Jr, akinek a beszédstílusa és a szövege tavaly a moziban messze elnyomta a többiek dialógusát. Kb azért, mert egy-egy mondata után fél percig szakadt az egész terem a röhögéstől. És itt kiemelem azt, ami a vesszőparipám: a szinkron az utóbbi évek legjobbja. Fogjuk rá Fekete Ernőre, hogy azért lett olyan vérszegény, mint Batman, mert itt Kirk Lazarusként beleadott mindent. De azért a "Tüzesz szárkány" Király Attila is üde színfolt, míg Cruise szinkronjaként Epres Attila is viszi magával a karaktert.

A Trópusi vihar vígjáték, némi akciófilm-beütéssel, de úgy is megfogalmazhatjuk, hogy önmaga paródiája, ezúttal tisztán pozitív értelemben. Újfajta jellemeket sikerült bemutatni újfajta történettel, mi több, újfajta poénokkal. Ha minden évben kijön egy ilyen vígjáték, boldog vagyok. Kíváncsi leszek épp ezért a Másnaposokra.

9/10

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.